MÉG MINDIG KÉT FÜLEM VAN! KELL AKKOR 8+ CSATORNA?!
2025. december 8-án különleges SZGYA Tudományos Köri előadáson vehettünk részt. Előadóink között eddig köszönthettünk volt szent-györgyis diákokat, az MTA kutatóit, most viszont a tanáraink egyike, Sebestyén István tanár úr vállalta, hogy előadást tart szakterületéről, a hangtechnika világáról.
A világról, a világból szerzett információink egyik fő érzékszerve a fül. Az így szerzett információk (a hang) - a hangátvitel szempontjából - jellemzőinek tisztázásával indult az előadása. A hangmagasság tartományait mutatta be, majd megtudhattuk, hogy a hangosság vagyis a hangerősség (a hangnyomás mértéke) a logaritmikusan emelkedő energia eredménye, amely az ember számára érzékelhető tartománya a 0 decibeltől (a hallási küszöbtől a fájdalomküszöbig) azaz kb. 120 decibelig terjed. Az emberi fül számára (amely fül rendkívül érzékeny érzékszervünk), a hang még egy jellemzője fontos és ez a hang iránya. Ennek érzékelésében fontos, hogy két ilyen érzékszervünk is van - mert a hang terjedési sebessége miatt a két fülbe különböző időpontban beérkező hanginformációból, a hangnyomás különbségéből, az időeltolódás miatti fáziskésésből „rakja össze az agy” a hang irányát. A tanár úr az ősember és a kardfogú tigristől érkező hanginformáció kapcsolatával (melyik irányból is érkezik a veszély) tette szemléletessé, milyen fontos képessége ez az emberi agynak.
S mindennek mi köze a 21.századi rádiózáshoz? Természetesen az, hogy a hangátvitel megvalósításához a műszaki feltételek megfelelő fejlettsége szükséges! Az első lépés a fonográf megszületése volt, vagyis Edison felismerése, hogy a hang = rezgés, amely hatása technikai eszközökkel már rögzíthető (rezgés erősségének rögzítése viaszlemezen). Ez jelentős eredmény volt, de ekkor még a hang térélménye hiányzott, vagyis irányhallásról még nem beszélhettünk. És ekkor megtudhattuk, mi magyarok mit is tettünk hozzá a hangrögzítés világához! Szóba került Puskás Tivadar és az ő telefonhírmondója (amely hírszolgáltatás egyedülálló volt a világon és egészen a II. világháborúig működött), az, hogy az első zenei közvetítés a budapesti Operaház színpadáról történt sztereóban, azaz térhatású hangvisszaadásra voltak képesek a magyar mérnökök!
A hangrögzítés azonban ekkor, az 1920-30-as években még nem tartott itt, a hangrögzítés mono formában történt. A megoldást, mint megtudtuk, itt is a matematika, pontosabban a függvénytan (függvények összeadása/kivonásának) alkalmazása hozta el. Az első sztereó rádióközvetítésre Magyarországon az 1960-as években került sor, jött létre a Kossuth és a Petőfi rádió mellett harmadik, sztereóba sugározni képes rádiócsatorna, amely később a Bartók rádió nevet kapta. Egy-két évtizednek kellett eltelnie, hogy minden rádióadó sztereóban sugározza az adásait.
A hangmérnökök százai dolgoztak azon, hogy a hangélmény minél teljesebb legyen. Megismerhettük Cs. Kádár Péter és Kishonti István nevét, aki a műfejes felvételek szakértője, amely felvételek tökéletes térélményt nyújtanak (csak sajnos hangszóró alkalmazásakor ez nem élvezhető). Hallhattunk a kísérleti kvadrofón rádióadásokról is, amíg eljutottunk a máig, a digitális adásokig amikor is a digitális technika segítségével már tetszőleges számú csatorna lejátszására van lehetőségünk!
Az előadás végén a különböző típusú felvételeket hallgathattunk meg, különböző térélményeket tapasztalhattunk meg a tanár úr gyűjteményéből.
 |
 |
 |
Hozzászólások