SZORÍT A CIPŐ! MEDDIG NŐHET AZ EMBERISÉG LÁBNYOMA A FÖLDÖN?
A Szent-Györgyi Tudományos Kör 9. előadására az MTA Alumni program keretében került sor, előadónk Samu Ferenc ökológus volt.
Napjaink egyik legégetőbb ökológiai problémáját járta körül az előadás, azt, amely alapvetően meghatározza a közel és távolabbi jövőnket.
Az, hogy az emberiség feléli a természet által biztosított jövőjét - azaz az ökológiai lábnyoma 2023-ban már 1,75 Földnyi - számos emberben klímaszorongást vagy éppen hárítást vált ki.
Előadónk a probléma kezelésében a megismerés – felismerés – cselekvés hármasát hangsúlyozta. Így az előadás első felében a téma alapfogalmait tisztázta: ökológiai lábnyom, biológiai kapacitás, biomassza, természeti tőke. Az ökológia lábnyom fogalma egy egyszerű farm működésén keresztül szemléltetve mindenkinek világossá vált, hogy a megújuló biológiai kapacitás és az emberiség igényei (mennyi van mennyi kell) a Föld zárt rendszerében nem fokozhatóak a végtelenségig. A Föld természeti tőkéjével (a megújuló energiaforrásai, az „élettelen” vagyon, az ökoszisztéma szolgáltatásai) úgy kell gazdálkodnia, hogy legyen holnap, azaz a jövő számára biztosítsa a megújulás lehetőségét. Ezt a megújulási határt már az 1970-es években elértük, azóta fokozatosan többet és többet fogyasztunk mint amennyi biokapacitás megújítására a lehetőség adott. Ennek hatását már a klímaváltozásban is érezhetjük. Ha hitelt veszünk fel a természettől – hangsúlyozta az előadó - : túlhalászunk, a mezőgazdasági területeket egyre intenzívebb termelés alá vesszük, csökkentjük a természetes élővilágot, romboljuk a biodiverzitást, egyre negatívabb folyamatokat indítunk be.
A probléma felismerését kivetített számokkal, adatokkal érzékletesen szemléltette az előadó: a biomassza 3,6%-át képezik az állatok, amely csoportnak 0,01%-a az emberiség, mégis 2020-ban az emberi produktumok tömege elérte a földi biomassza teljes súlyát; csak műanyagból annyit termelt már az emberiség, amennyi az állatok súlya.
Megtudhattuk azt is, hogy az ökológiai lábnyom területileg és társadalmilag is egyenlőtlenségeket tükröz. A fejlett(nek tekintett) országok ökológiai lábnyoma hatszorosan meghaladja a kevésbé fejlett országokét. Időben is erőteljesen változik, ahogy iparosodik – fejlődik egy ország, ökológiai lábnyoma is növekedésnek indul. Itt Kína példáját láthattuk a prezentáció térképein, 2015-höz képest 2019-re duplájára nőtt Kína lábnyoma. A társadalmi egyenlőtlenséget is szemléletes számok bizonyította: a világ leggazdagabb 1%-ának széndioxid kibocsátása megegyezik a legszegényebb 66% (azaz 5 milliárd ember) karbon lábnyomával.
Az előadás utolsó részében a Mi lehet a megoldás? Mit tehetünk mi? kérdésre kerestük a választ. Előadónk a cselekvés, a cselekvésre ösztönzés mellett tette le a voksát. Akár egyéni, akár közösségi tevékenységek, akár a politikai, akár a nemzetközi együttműködés fontos színterei a változásnak Segíthet, ha odafigyelünk: hogyan/honnan öltözködünk (naprakész divatra szükség van?), mivel táplálkozunk (növényi/állati eredetű táplálékok aránya), hogyan, mivel utazunk (tömegközlekedés vagy autó?), lehetőségünk szerint törekszünk alternatív energiaforrások használatára.
 |
 |
 |
Gondolatébresztő előadást hallhattunk, így számos kérdés merült fel a diákokban, amelyeket nem voltak restek feltenni.
Köszönet az előadónknak a türelmes válaszokért, és az MTA Alumni programnak az előadás megrendezésében nyújtott segítségéért.
Hozzászólások