Ki szeret a legjobban? 
Ez a talányos címmel hirdettük meg a Szent-Györgyi Tudományos kör tanévzáró előadását, ahol Bihari Zoltán ökológus volt a vendégünk. Előadása az etológia és ökológia határterületébe, a viselkedésökológiába adott bevezetést a diákoknak.
Előadásának elején a biológia, az állatok, a természet iránt érdeklődők a pályaválasztáshoz kaptak iránymutatást, milyen területek (természetvédelem, környezetvédelem, állatorvoslás, biológia kutatása), milyen életpályakilátások (pl. elhelyezkedés lehetőségei a kutatói, vállalati szférában) várják őket. Szóba kerültek olyan kevésbé ismert szakmák is, mint a természetvédelmi mérnök, környezetvédelmi mérnök, mérnökbiológus, mikrobiológus, orvosbiológus, ökológus. Egy jó tanács mindenkinek szólt: Valamiben legyél profi, kiemelkedő! Azaz legyen egy téged érdeklő terület, amelyben elmélyedsz!
 |
 |
 |
 |
A viselkedésökológia, az állatok viselkedésének vizsgálata a diákok számára kevésbé ismert tudományterület volt. Amíg a darwini evolúció közismert, addig a viselkedés evolúciójára vonatkozó ismeretek kevésbé kerültek még az ismeretterjesztés fókuszába. A természetes szelekció (egyedek szelekciója) mellett ma már vizsgálják a csoportszelekciót is, azaz mely élőlénycsoportok válnak sikeressé (és melyek nem) és milyen viselkedés segíti hozzá őket. Számos, az állatvilágból származó példával tette közérthetővé ezeket az előadó. A vizsgálatok alapján a csoportok között azok válnak sikeressé, amelyek jól együtt tudnak működni – ha a csapat sikeres, a benne élő egyedek is sikeresek lesznek. A sikeres együttműködés feltételeként az altruizmust, az önzetlenséget tudták meghatározni. Azaz egy csoporton belül két szerepet figyeltek meg: a kezdeményező, önzetlen és a partner (az önzetlenséget elfogadó) szerepét. E kettő lehetséges kapcsolatrendszere határozza meg a csoport eredményességét. Ha mindkét fél nyer a tevékenységgel – azaz kölcsönös, az sikerre vezeti a csoportot, ha az önző egyedek többségben vannak a csoportban, az a sikert gátolja, míg az együttműködésre képtelen csoportok nem maradnak fenn az állatvilágban. Mindezt számos példával tette közérhetővé Bihari Zoltán. És miben mérjük a sikert az élővilágban? A felnevelt utódok száma a mérték, ha ez 1-nél több, akkor a populáció növekszik, ha kisebb, akkor csökken. Azaz minden viselkedés arra szolgál, hogy az utódok számát, másképp megfogalmazva, a gén gyakoriságát biztosítsa, maximalizálja, a következő generációkban az adott gén arányát biztosítsa.
Az pedig, hogy ki hogyan segít a másikban (mennyire altruista a viselkedése) az függ a közös gének arányától, tudtuk meg az előadótól. Ezt a saját kutatási területén (denevérpopulációkon) matematikailag is igazolták a vizsgálatok.
Az önzetlenség mechanizmusát is ismertette a három „paranccsal”: légy önzetlen az utódoddal, csoportosulj (közeli rokonokkal), ismerd fel egyedileg is a csoportod tagjait. Az előadás befejezéséül ezeket az elveket az embercsoportokra is kivetítve a rasszizmus biológiai alapjait mutatta be, kihangsúlyozva, hogy az ösztönös viselkedés mellett a társadalom, a társadalmi közeg, a tanulási folyamatok az emberi viselkedés meghatározó elemei.
Köszönjük előadónknak, hogy az előadást követően beszélgetés keretében is a felmerült kérdésekre kimerítő válaszokat adott, valamint az MTA Alumni programnak, hogy lehetővé tette az előadás megszervezését.
Az előadás itt megtekinthető.
Hozzászólások