A MEGÚJULÓK BŰVÖLETÉBEN
Mit jelent a fenntartható fejlődés napjainkban? Mi a hidrogén szerepe a „zöld átállásban”?
Van-e még értelme tüzelőberendezésekkel foglalkozni?
A tanév utolsó tudományos körös előadására a Fenntarthatósági Témahéten, 2025.április 9-én került sor. Előadónk Tótpálné Hideg Gyöngyvér a Budapesti Műszaki Egyetemről érkezett. Előadásában a fenntarthatóság témakörét járta körül – valóban létezik fenntartható fejlődés? Miért van erre igény? Meg lehet ezt valósítani?
A hallgatóság bevonásával értelmezte a fenntarthatóság fogalmát, amely civilizációnk fejlődésével járó gyarapodás és túlfogyasztás azaz növekvő anyag és energiafelhasználás eredménye, az emberiség rádöbbenése arra, hogy ezt nem lehet fenntarthatóan biztosítani. Az ipari forradalomtól beinduló gazdasági-társadalmi folyamatok a XX. század végére globális problémákhoz vezettek (túlnépesedés, vízválság, klímaválság, erőforrásválság, túlfogyasztás), a modern civilizáció néhány évtized alatt a kimerülés szélére sodorja a Föld erőforrásait – foglalta össze az előadó. Kíváncsi volt, a hallgatóság véleményére abban is, mely elemek tartoznak annak a 30-nak a körébe, amelyek a kimerülés szélén állnak. Kiderült a diákok számára, hogy ide tartoznak olyan elemek is, amelyek a zöld átálláshoz elengedhetetlenek (mint a réz, a lítium – az elektrifikáció, az akkumlátorok egyenlőre elképzelhetetlenek nélkülük; a kőolaj –amely nélkül a jelenlegi gazdaság nem tudna működni). Tehát egy komplex probléma vár megoldásra – amelyben a mérnöki és természettudományok kulcsszerepet játszanak.
A „zöld átállás” fordulat még várat magára – az előadónk szerint. A lakossági szektorban megjelentek az új technológiák, de ipari szinten a régiek működnek, kiegészülve az utóbbi évtizedben a megújuló energiaforrásokkal. Számokkal is alátámasztotta mindezeket: míg 1985-ben-ben a felhasznált energia 85%-a volt fosszilis eredetű, addig 2020-ban 82%-a.
A meglévő energetikai rendszerek lecserélése sem lenne egyszerű feladat, mindemellett megújuló forrásaink egyenlőre kevésbé hatékonyak, tárolásuk is számos problémát vet fel. Egyrészt hatalmas területről kellene óriási hálózatokkal összegyűjteni, óriási energiatárolókban tárolni a megújuló energiaforrásokkal megtermelt energiát. Jelenleg, ha a világ valamennyi akkumlátoros és szivattyús energiatároló kapacitását összeadnánk, akkor is globálisan kb. 15 percre elegendő energiát tudnánk tárolni. A nap- és szélenergia használatának is van hátulütője: a turbináknak is van élettartamuk, amelyet követően hulladékká válnak (és kb. 6 év alatt termelik meg azt az energiát, amely a létrehozásukhoz volt szükséges). A szivattyús-energiatározós erőművek pedig csak megfelelő földrajzi adottságok mellett jelenthetnek megoldást. Megismerette az előadó a diákokkal a sötétszélcsend fogalmát, amely szintén a megújuló energiatermelés elterjedése ellen hathat.
Az előadó felvetette a hidrogén – mint alternatív üzemanyag kérdését is, akár földgázból vagy vízből előállítva (zöldhidrogén), de ez is számos (erőforrás, tárolási) probléma megoldása után lehet egy lépés a fosszilis üzemanyagok kiváltása felé.
 |
 |
 |
Az előadás végén a diákok képet kaphattak egy tüzeléstechnikai mérnöki életpálya állomásairól, hogyan lett egy fizika-matematika irányultságú, kíváncsi középiskolás diákból egy speciális műszaki területtel foglalkozó tudományos kutató.
Köszönet az MTA Alumni programnak az előadás megrendezésében nyújtott segítségért.
Hozzászólások