Az SZGYA könyvtárának blogja

A Szent-Györgyi Tudományos Kör 15. előadására rendhagyó körülmények között került sor. Dr. Buzás Attila docenst, a Budapesti Műszaki Egyetem Környezetgazdaságtan és Fenntartható Fejlődés Tanszék vezetőjét 2024.december 10-én, az iskola pályaorientációs napján láttuk vendégül.

Így az előadásának bevezető részében az érdeklődők hallhattak a BME Környezetgazdaságtan Tanszék képzéseiről: a környezetmérnök feladatairól, a műszaki menedzser, a környezetmenedzsment képzésekről – mit tanulnak a hallgatók, milyen lehetőségeik vannak végzésüket követően.

Az előadás második felében a klímaváltozás témájáról kaptunk egy logikusan felépített előadást.

Tudjuk, az ember gyenge és esendő lény, mégis meghódította a földet -50°C-tól +50°C-ig. Az alkalmazkodást a hüvelykujj és az értelem teszi lehetővé. Ezek segítségével való alkotást lehet az tanulni egyetemen is.

A klímaváltozás

Mindannyian rettegünk a klímaváltozástól. Valójában saját kétségbeesésünk miatt vagyunk állandó nyomás alatt, ezért nem tudunk gondolkodni. Magának az embernek meg se kottyan az az egy-két fok átlaghőmérséklet-emelkedés, hiszen hidegen melegen átsegíti magát, még az űrben is járt. Azonban a környezet nem viseli el a klímaváltozást. Állatok és növények nélkül viszont éhen hal az ember. Az éghajlatváltozás hatására nem tudunk ugyanúgy élni, mint előtte, romlik tehát az életminőség.

Miben nyilvánul ez meg?

A Föld eltérő mértékben melegszik föl. Az Egyenlítő vidéke állandóan sok hősugárzást kap, míg a sarkpontok felé csökken a fölmelegedés. A Föld ki akarja egyenlíteni a hőmérsékletét, ezért a hőáramlás következtében kialakulnak az áramlások. Meleget hozó tengeráramlás például az Egyenlítőtől északra tartó Golf-áramlat. Amikor eléri Nyugat-Európa vidékét, találkozik az északi hideg vízzel. A meleg víz átadja hőjét a hűvös víznek és a levegőnek. Ennél az energia-átadásnál intenzív párolgás megy végbe. Innen kapja Nagy-Britannia a sok csapadékot és a nyugati szelek közvetítésével egész Európa is. A növekvő átlaghőmérséklet viszont fölborítja ezt a rendszert. A tengeráramlások függnek a sótartalomtól is, az olvadó jégsapkákból viszont édesvíz kerül az óceánba. Megváltozik az áramlások hőmérséklete is.

Fontos tudni, hívta fel az előadók a figyelmet arra, hogy a klímaváltozás nem egyenlő a globális felmelegedéssel! A globális éghajlatváltozás nem az átlaghőmérsékletben, hanem a szokatlan éghajlati elemek és extrém időjárási jelenségek gyakoriságában nyilvánul meg. Ilyenek például a szokatlan lehűlés, hőségriadó, aszály, hirtelen lezúduló csapadék, orkánok és áradások.

Az éghajlattól függő környezet változásait gazdasági változások követik.

Az IPCC egy globális éghajlatváltozást kutató szervezet. Hatéves ciklusokkal készít kimutatást a klímaváltozásról, és okairól. Ezen felül megjósolja adott lehetőségek mentén a várható változásokat, például a várható átlaghőmérséklet-emelkedést, vagy extrém időjárási jelenségek gyakoriságát. A globális felmelegedés egyik mozgatórugója a légkörbe került túlzott mennyiségű üvegházhatású gáz, például a szén-dioxid és a metán. Látszólag elhanyagolható CO2 van a légkörben, csak 0,04%, mégis már több °C-os emelkedést okozott a történelmi átlaghoz képest.

A lehetséges megoldások

• Elkerülés: CO2 kibocsátás csökkentése,
• Alkalmazkodás: innovatív megoldások, változtatások,
• Tudatosság növelése: a tanult, megfelelő ismeretekkel rendelkező emberek könnyebben megbirkóznak a problémákkal.

A klímaváltozás enyhítésére már különböző megállapodások köttettek. A karbonsemlegességet viszont csak apró, de általános változtatásokkal érhetjük el. Van még mit tennünk!

Az előadás az MTA Alumni Program támogatásával valósult meg.

A beszámolót készítette Kisszékely Gyula 8.a osztályos tanuló

2024. november 28-án Kiss László csillagászt láttuk vendégül, aki Úton a Holdra : Kozmikus tudásunk határai és az emberiség jövője?! címmel tartott diákjainknak érdekes előadást. 
A legközelebbi kozmikus útitársunk, a Hold volt a "főszereplő", de ennek kapcsán a tudományos és tudománytalan információk közti különbségtétel, a politikai presztízs és a tudomány kapcsolata is szóbakerült.
Az előadás első részében 10 alaptényt járt körbe az előadó a Holddal kapcsolatban. (Hold a Föld körül kering, a bolygójához képest legnagyobb hold, folyamatosan változik a megvilágítása, kötött keringésű, fogyatkozások szereplője, nincs légköre,űrhajósok jártak rajta, becsapódási kráterek borítják, Földből keletkezett, ár-apály hatásokat okoz)  Szinte valamennyi tényt a diákok számára könnyen érthető hasonlattal tett érzékletessé (pl. a Hold -Föld távolságot egy képzeletbeli beszélgetéssel a földi űrközpont és a Holdon tartózkodó űrhajós között) vagy éppen NASA videofelvételekkel illusztrálta a gravitációs különbségek gyakorlati hatását.
Az előadás második részének fókuszában a víz holdi jelenléte állt. Kiderült a hallgatóság számára, hogy a víz jelenléte vagy "termelése"  holdi körülmények között - számos kutatás középpontjában állt a már a 2000-es évek óta: van-e, ha igen, mennyi, vagy hogyan nyerhető ki. A Luna kísérlet 3mrd tonna vizet feltételezett a holdkráterekben, majd az indiai űrmisszió a sarkoknál valószínűsített ennél jelentősebb mennyiséget, míg a 2023-as kínai elemzés a napszél és a kőzetek viszonylatában valószínűsített 270 mrd tonna kinyerhető vizet. Mindez azért fontos, mert a 2000-es évek koncepciója szerint a Holdbázis kiépítése a helyszíni erőforrások nélkül nem lesz megoldható. A bázis helyszíne is kezd egyértelművé válni: a Hold déli pólusa (Lunar outport) és azt is megtudhattuk, miért? Ez az a pontja a Holdnak, ahol soha nem nyugszik le a Nap (azaz folyamatosan lehet napelemmel energiát termelni) és nincs hőingás (míg ezzel szemben a Hold más részein -150 és + 150 Celsius fok közötti a napi hőingás).
Az előadás befejező részében az űrverseny "történetéről", jelenlegi állásáról kaptunk rövid áttekintést. Amíg az 1960-as években a Hold meghódításának indítéka a politikai presztízs volt a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az USA között, addig a 2020-as években ehhez szorosan felzárkózott a gazdasági, technológiai cél is. Az űr, mint erőforrás hasznosítás (pl. kisbolygók bányászata), új technológiák tesztelésének helyszíne lehet - űrbéli közelsége okán is. A verseny szereplői is megsokasodtak: az amerikai (Artemisz program) és orosz fél (Luna program) mellett Kína és India is komoly érdeklődést mutat és eredményekkel is rendelkezik ezen a területen.

A rendezvény az MTA Alumni program támogatásával valósult meg.

Nanofúzió  – jelen – jövő – energia címmel hirdettük meg a Szent-Györgyi Tudományos kör évadnyitó előadását 2024.október 7-ére az iskola Dísztermébe. A harmadik évét indító előadássorozat 13. előadásán Dr. Biró Tamás Sándor fizikust, az MTA doktorát, kutatóprofesszort, címzetes egyetemi tanárt köszönthettük, a Wigner Fizikai Kutatóközpont, Részecske- és Magfizikai Intézet, Nanoplazmonikus Lézeres Fúzió Nemzeti Kutatólaboratórium munkatársát.

Az előadás bevezetésében a „Miért a fúziós energia?”  - kérdést járta körbe a professzor úr, értelmezve közben az energia és az entrópia között fennálló kapcsolat különböző aspektusait (rend/keveredés, entrópia és információ, entrópia és szennyeződés), valamint kitért arra, a kutatók szerint 60-80 éves időtávban juthatunk el a fúziós energiatermelés különböző fokozataiig (kutatási szint, gazdasági energiatermelés).

Az előadás során a diákok számára áttekintést adott az energiatermelés „történetéről”, a természetből eddig felhasznált energiaforrásokról (fa, szén, olaj, Nap energiája, Föld – radioaktavitás, hőforrások, gravitáció – dagály erőművek, víztározók). Fajlagos adatokkal tette szemléletessé, hogy az egyes energiaforrásokból milyen arányban eredményes az energia kinyerése (20 t szén ≈ 1 kg urán ≈ 0,7 g fúziós üzemanyag). A konklúzió: az a jó energiaforrás, amely magas energiakinyerése a felhasznált forrás tömegarányában. A jelen alternatívái közül a napenergia kérdésére részletesebben kitért, magyarországi adatsorokkal támasztva alá ennek hasznosításának szükségességére és lehetőségeire (pl. százhalombatta naperőmű) és akadályaira.  Ennek a jó energiaforrásnak a nukleáris energia megfelel – számokkal, grafikonokkal bizonyította, hogy a magyar áramtermelésben már a 2010-es évektől a fosszilis energiatermelés helyett a nukleáris energiatermelés vette át a vezető szerepet.

A jövő energiaforrásának egyértelműen az atommag fúziót tartja fizikusként. Áttekintést kaptunk az ITER (Nemzetközi Kísérleti Termonukleáris Reaktor = első kísérleti fúziós erőmű) fejlesztésének technológiai alapjairól és a megvalósítás jelenlegi állásáról.  Ez a fúziós energiatermelés „fősodra”, de vannak fúziós alternatívák, amely egyik iránya a professzor úr által képviselt nanoplazmonikus magfúziós irány, amelyet a NAPLIFE projekt is képvisel. Amíg a plazma fúziós reaktor a nukleáris fegyverekben alkalmazott trícium ciklusos technológián alapul, addig a projekt  a nanotechnológia, a lézeres kvantumoptika, a plazmonika metszetét kutatja. Arra tesznek kísérletet, hogy elkerüljék az extrém sűrűség és hőmérséklet használatát, neutronképződést (amelyek veszélyessége is nagyobb). A projekt célja a nanofúzió megvalósítása azaz az atommag fúziót nanotechnológia és lézer alkalmazásával való elérése. Ehhez kutatják a nanotechnológiai eljárásokat, a plazmonikus fúzió folyamatát.
Az előadás végén azt is megtudhattuk, hogy a komoly kutatási terület mellett nanofúziós játékot – stratégiai kártyajátékot is kifejlesztettek egyetemisták számára, valamint azt is, hogy nyaranta van lehetőség középiskolások számára.

A program az MTA Alumni program támogatásával valósult meg.

Kedves Diákok!

A 2024/2025-ös tanév SZGYA Tudományos Kör programjának megtervezéséhez várjuk a véleményeteket!

Hogy tetszettek a korábbi előadások? Milyen témák érdekelnének, mely területek kutatóit hívjuk meg?

Most beleszólhatsz! 
Kérjük töltsétek ki a rövid kérdőívünket, hogy megismerjük a véleményeteket!

A válaszokat 2024.szeptember 30-ig várjuk!

                         Ki szeret a legjobban?       

Ez a talányos címmel hirdettük meg a Szent-Györgyi Tudományos kör tanévzáró előadását, ahol Bihari Zoltán ökológus volt a vendégünk. Előadása az etológia és ökológia határterületébe, a viselkedésökológiába adott bevezetést a diákoknak.

Előadásának elején a biológia, az állatok, a természet iránt érdeklődők a pályaválasztáshoz kaptak iránymutatást, milyen területek (természetvédelem, környezetvédelem, állatorvoslás, biológia kutatása), milyen életpályakilátások (pl. elhelyezkedés lehetőségei a kutatói, vállalati szférában) várják őket. Szóba kerültek olyan kevésbé ismert szakmák is, mint a természetvédelmi mérnök, környezetvédelmi mérnök, mérnökbiológus, mikrobiológus, orvosbiológus, ökológus.  Egy jó tanács mindenkinek szólt: Valamiben legyél profi, kiemelkedő! Azaz legyen egy téged érdeklő terület, amelyben elmélyedsz!

A viselkedésökológia, az állatok viselkedésének vizsgálata a diákok számára kevésbé ismert tudományterület volt. Amíg a darwini evolúció közismert, addig a viselkedés evolúciójára vonatkozó ismeretek kevésbé kerültek még az ismeretterjesztés fókuszába. A természetes szelekció (egyedek szelekciója) mellett ma már vizsgálják a csoportszelekciót is, azaz mely élőlénycsoportok válnak sikeressé (és melyek nem) és milyen viselkedés segíti hozzá őket. Számos, az állatvilágból származó példával tette közérthetővé ezeket az előadó. A vizsgálatok alapján a csoportok között azok válnak sikeressé, amelyek jól együtt tudnak működni – ha a csapat sikeres, a benne élő egyedek is sikeresek lesznek. A sikeres együttműködés feltételeként az altruizmust, az önzetlenséget tudták meghatározni. Azaz egy csoporton belül két szerepet figyeltek meg: a kezdeményező, önzetlen és a partner (az önzetlenséget elfogadó) szerepét. E kettő lehetséges kapcsolatrendszere határozza meg a csoport eredményességét. Ha mindkét fél nyer a tevékenységgel – azaz kölcsönös, az sikerre vezeti a csoportot, ha az önző egyedek többségben vannak a csoportban, az a sikert gátolja, míg az együttműködésre képtelen csoportok nem maradnak fenn az állatvilágban. Mindezt számos példával tette közérhetővé Bihari Zoltán. És miben mérjük a sikert az élővilágban? A felnevelt utódok száma a mérték, ha ez 1-nél több, akkor a populáció növekszik, ha kisebb, akkor csökken. Azaz minden viselkedés arra szolgál, hogy az utódok számát, másképp megfogalmazva, a gén gyakoriságát biztosítsa, maximalizálja, a következő generációkban az adott gén arányát biztosítsa.

Kutatás a tumorok sugár- és immunterápiájának fejlesztése érdekében

Egy nagyon tartalmas, informatív előadáson vehettek részt diákjaink az SZGYA TK 11. alkalmán, 2024.március 11-én délutánján. A témája: a rákbetegségek kutatása, gyógyítási lehetősége - is izgalmas és mindenki érdeklődésére számot tartó volt. Meghívott előadónk Kocsis Zsuzsa az Országos Onkológiai Intézet sugárbiológusa  előadásának címéül a „Kutatás a tumorok sugár- és immunterápiájának fejlesztése érdekében” adta.
Nagyon logikusan felépített előadását a rákbetegség meghatározásával (szabályozatlan sejtszaporulat, az egyes génszakaszok meghibásodása miatt onkogének és szupreszorok jönnek létre) kezdte, hiszen ahhoz, hogy gyógyítani lehessen, ismerni kell a létrejöttének körülményeit, a tumorok kialakulásának mechanizmusát. Felvázolta, hogyan változnak meg a „megőrült sejt” tulajdonságai (elvesztik képességüket a szabályozómechanizmusokra való reagálásra, a növekedésgátlással szemben ellenállóvá válnak és kiiktatódik a programozott sejthalál), hogyan jelentkezik a sejtek éhezésének jelensége (ahogy szaporodnak, nem jutnak elég oxigénhez, „behívják” a vérereket azaz a sejtek ellátására vérerek képződnek bennük), majd az életben maradásuk érdekében terjedni, „utazni” kezdenek, azaz áttétek képződnek (olyan enzimeket termelnek, amelyek a környező szöveteket feloldják ill. átalakulnak annak érdekében, hogy terjedni tudjanak. Hallhattunk arról is, hogy az egyes tumortípusok jellemzően meghatározott szerveket támadnak meg.

Tudatosan a világhálón

Az SZGYA Tudományos Kör X. előadójaként régi diákunkat üdvözölhettük. Törley Gábor az 1999-es végzős évfolyam Szent-Györgyi emlékérmese volt, azaz sokat tett az iskolaközösség alakításáért, a Diákönkormányzat tagja, majd elnökeként. 2024. február 29-én az ELTE Informatika kar adjunktusaként köszönthettük. Előadása a Tudatosan a világhálón címet viselte.

Egy rövid kisfilmmel vezette fel előadását, amellyel rádöbbentette a diákokat, hogy egy-egy ártatlannak tűnő „marketingtevékenység” milyen veszélyt jelenthet az adatainkra, mennyire nem gondoljuk végig, mi mindenre lehet felhasználni az általunk önként megadott személyes adatokat.

A digitális lábnyom fogalmát körbejárva mutatta meg, hogyan is fejthetőek vissza egy lábnyomból (amelyet saját magunk vagy mások megosztanak meg rólunk) a személyes információink sora. Kérdések felvetésével vonta be a hallgatóságot a közös gondolkodásba.  Egy 2011-es kutatás tapasztalatait is megosztotta a jelenlévőkkel, amely a FB és az adatvédelem kapcsolatára vonatkozott. Megtudhattuk, hogy már akkor (!) 250 GB személyes adat volt hozzáférhető a közösségi portálon és az adatvédelmi rendszer a felhasználóknak álcázott robotok alig 20%-át tudta kiszűrni.

A következő fogalom a személyes adat és a személyes  adatgyűjtés volt, amelyet tisztázott. Vagyis személyes adatgyűjtés csak meghatározott, egyértelmű és jogszerű célból történhet, az adatkezelés is csak a célnak megfelelő módon valósulhat meg.

A személyes adatainkról való tudatos gondolkodást hangsúlyozta, felhívta a figyelmet arra, hogy használjuk a rendelkezésre álló beállításokat a közösségi portálokon (pl. láthatóság), ezekkel az adatainkat is védhetjük. Emellett megismertette az Európai Unió általános adatvédelmi rendeletének a felhasználókat védő elemeit, a GDPR (általános adatvédelmi szabályozás) helyi jelentőségét. Felhívta a figyelmet arra is, hogy adataink kezelését hozzájárulásunk nélkül senki nem teheti, ezért fontos, hogy kapjunk/kérjünk erről megfelelő, egyértelmű, világos tájékoztatást azaz értsük meg, milyen céllal, mire használhatják a megadott adatokat. Hangsúlyozta a „mindent vagy semmit elv” problémáját, azaz adatvédelmi szempontból olyan szolgáltatásokra is kiterjeszthetik adataink megosztását, amelyre se igényünk, se szükségünk nincs. Ennek fő veszélye az eszközeinkről gyűjtött információk összekapcsolása lehet – így szokásainkról, tevékenységeinkről, de akár egészségügyi, vallási információk is kinyerhetőek. A viselkedés alapú reklámozás az internetes keresőkben, közösségi portálokon ma már elterjedt, de van mód ez utóbbiakban a kikapcsolására is – hangsúlyozta előadónk.

Az előadás utolsó harmadában a jelszókezelés témakörébe kaptunk bevezetést. Milyen a jó jelszó? Megfelelő hossza, karakter-összeállítása fontos, de ma már a kétlépcsős azonosítás, a Google hitelesítő, az egyszer használatos jelszavak nagyobb biztonságot adhatnak – mutatott rá az előadónk.  A hackerek célpontjai a böngészőkben tárolt jelszavak, ezért jobb ha jelszószéfet használunk – tanácsolta.

Az előadás zárásaként, a legfontosabb útravalóként megfogalmazta: Személyes adataink védelme érdekében is gondolkodjunk egy lépéssel előre! És ha bajba kerültünk, tudjunk segítséget kérni!

Az előadás az MTA Középiskolai Alumni Program támogatásával valósult meg.

Az előadás felvétele itt hallgatható meg.

A fenti című vándorkiállítást a tiszaújvárosi Hamvas Béla Könyvtár munkatársai készítették és ajánlották fel az ország iskolái, könyvtárai részére. Iskolánk kapva kapott az alkalmon és "kikölcsönözte". Így 2024. februárjában került sor iskolánk Dísztermében a kiállítás felállítására.

Az alsó tagozatos diákok számára Tisza címmel témanapot szerveztünk 2024. február 9-én, amelyen valamennyi 3-4.évfolyamos tanulónk részt vett. Osztályonként látogatták meg a kiállítás. A kiállításvezetést kooperatív csoportmunkával egészítettük ki, mert a sokrétű anyag remek lehetőséget nyújtott erre. Ezt követően minden csoport forgószínpad szerűen kipróbálhatta az interaktív játékokat. Az alsósoknál a puzzle és a hulladék válogató volt a favorit. A felső tagozatos osztályok (5-7.évfolyam) számára 2X45 perces foglalkozásokat szerveztünk a természettudományos tantárgyak óráinak keretében, ahol vezetéssel megismerkedtek a kiállítással és kipróbálhatták a játékokat illetve egyes csoportok a digitális játékokkal is megpróbálkozhattak. Náluk ezek tetszési indexe volt a legmagasabb. 

A kollégák és az iskolavezetés egyöntetű véleménye az volt, hogy szerencsések vagyunk, hogy iskolánkban is helyet adhattunk a kiállításnak!

SZORÍT A CIPŐ! MEDDIG NŐHET AZ EMBERISÉG LÁBNYOMA A FÖLDÖN?

A Szent-Györgyi Tudományos Kör 9. előadására az MTA Alumni program keretében került sor, előadónk Samu Ferenc ökológus volt.

Napjaink egyik legégetőbb ökológiai problémáját járta körül az előadás, azt, amely alapvetően meghatározza a közel és távolabbi jövőnket.
Az, hogy az emberiség feléli a természet által biztosított jövőjét - azaz az ökológiai lábnyoma 2023-ban már 1,75 Földnyi - számos emberben klímaszorongást vagy éppen hárítást vált ki.

Előadónk a probléma kezelésében a megismerés – felismerés – cselekvés hármasát hangsúlyozta.  Így az előadás első felében a téma alapfogalmait tisztázta: ökológiai lábnyom, biológiai kapacitás, biomassza, természeti tőke. Az ökológia lábnyom fogalma egy egyszerű farm működésén keresztül szemléltetve mindenkinek világossá vált, hogy a megújuló biológiai kapacitás és az emberiség igényei (mennyi van      mennyi kell) a Föld zárt rendszerében nem fokozhatóak a végtelenségig. A Föld természeti tőkéjével (a megújuló energiaforrásai, az „élettelen” vagyon, az ökoszisztéma szolgáltatásai) úgy kell gazdálkodnia, hogy legyen holnap, azaz a jövő számára biztosítsa a megújulás lehetőségét. Ezt a megújulási határt már az 1970-es években elértük, azóta fokozatosan többet és többet fogyasztunk mint amennyi biokapacitás megújítására a lehetőség adott. Ennek hatását már a klímaváltozásban is érezhetjük. Ha hitelt veszünk fel a természettől – hangsúlyozta az előadó - : túlhalászunk, a mezőgazdasági területeket egyre intenzívebb termelés alá vesszük, csökkentjük a természetes élővilágot, romboljuk a biodiverzitást, egyre negatívabb folyamatokat indítunk be.

A probléma felismerését kivetített számokkal, adatokkal érzékletesen szemléltette az előadó: a biomassza 3,6%-át képezik az állatok, amely csoportnak 0,01%-a az emberiség, mégis 2020-ban az emberi produktumok tömege elérte a földi biomassza teljes súlyát; csak műanyagból annyit termelt már az emberiség, amennyi az állatok súlya.
Megtudhattuk azt is, hogy az ökológiai lábnyom területileg és társadalmilag is egyenlőtlenségeket tükröz.  A fejlett(nek tekintett) országok ökológiai lábnyoma hatszorosan meghaladja a kevésbé fejlett országokét. Időben is erőteljesen változik, ahogy iparosodik – fejlődik egy ország, ökológiai lábnyoma is növekedésnek indul. Itt Kína példáját láthattuk a prezentáció térképein, 2015-höz képest 2019-re duplájára nőtt Kína lábnyoma. A társadalmi egyenlőtlenséget is szemléletes számok bizonyította: a világ leggazdagabb 1%-ának széndioxid kibocsátása megegyezik a legszegényebb 66% (azaz 5 milliárd ember) karbon lábnyomával.

Az előadás utolsó részében a Mi lehet a megoldás? Mit tehetünk mi? kérdésre kerestük a választ. Előadónk a cselekvés, a cselekvésre ösztönzés mellett tette le a voksát. Akár egyéni, akár közösségi tevékenységek, akár a politikai, akár a nemzetközi együttműködés fontos színterei a változásnak Segíthet, ha odafigyelünk: hogyan/honnan öltözködünk (naprakész divatra szükség van?), mivel táplálkozunk (növényi/állati eredetű táplálékok aránya), hogyan, mivel utazunk (tömegközlekedés vagy autó?), lehetőségünk szerint törekszünk alternatív energiaforrások használatára.

Gondolatébresztő előadást hallhattunk, így számos kérdés merült fel a diákokban, amelyeket nem voltak restek feltenni.

Köszönet az előadónknak a türelmes válaszokért, és az MTA Alumni programnak az előadás megrendezésében nyújtott segítségéért.